Továbbra se tudok aludni rendesen, folyamatosan jár az agyam... a racionális énemmel szemben van egy belső feszítő érzés, hogy ki kell lépnem ebből a kapcsolatból. Nem tudom megmagyarázni miért. Csak ezt érzem. 

Abban reménykedek, hogy ha szakítunk is, valamikor még egymásra találunk. Szinte biztos vagyok benne, hogy a Kicsi E és Közepes Tigris szerelme nem ennyi volt, csak talán rosszkor találkoztunk. Remélem lesz még esélyem helyrehozni a most elkövetett hibákat. Ha Ő is úgy akarja...

Ez a nap jobb volt az előzőeknél, köszönhetően a munkának ami miatt nem tudtam végig kettőnkre gondolni... 

Reggel persze nagyon hiányzott a facebookos beszélgetésünk, amikor matricákkal kommunikálva meséljük el egymásnak ki mit csinált a nap kezdetén.

Később vidékre utazva vezetés közben gondolkoztam mi is romlott el időközben. Megerősödött bennem, hogy nagyon önző módon gondolkodom a kapcsolatunkról. Ezzel együtt, pontosabban pont ezért azt érzem a szétválás a megfelelő döntés: önző vagyok és ezen nem biztos, hogy változtatni tudok/akarok...

A tegnapihoz hasonlóan a mai nap is évődéssel telt és sírással. Nem tudom mi legyen, csak azt, hogy szeretnék továbbra is mindent elmondani neki, mint korábban minden nap... de nem lehet, most szünetet tartunk. 

A fő kérdés, ami továbbra is foglalkoztat: működhet-e egy párkapcsolat szex nélkül? 

Az első nap Kicsi E nélkül... Nem könnyű... Ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak mint egy nappal ezelőtt amikor megbeszéltük Kicsi E-vel, hogy szünetet tartunk a kapcsolatunkban. Pontosabban én (Közepes Tigris) sírás közepette kértem, hogy függeszük fel. Hetek óta foglalkoztat a kérdés: együtt vagy külön folytassuk az életünket. Persze mint mindig megpróbáltam itt is érveket és ellen érveket felsorakoztatni: mellette szól, hogy szeret, rendkívül intelligens és érzékeny, megértő, elfogadó... és én is szeretem; ellene szól, hogy aktuálisan nagyon mások az igényeink, terveink, más életszakaszban járunk ami a saját magunk megismerését illeti.

A racionális énem azt mondja, hogy Kicsi E-től hozzám valóbb párom sose lesz/lehet, mégis úgy érzem folyamatosan, hogy szakítanunk kell, különben én tovább rágódom és őt pedig megbántom...

Nem tudom... 

De már is hiányzik!